Sajóvelezd Putnok után az első falu. Őszintén meg kell mondanom, hogy a térképen lényegtelen kis kitérőnek tűnt az OKT vonaláról, ám a hosszú aszfaltos gyaloglás a hátizsákunkkal igencsak eltikkasztott minket.
Ez is megerősítette, hogy a Kihívásunk során nem tudunk nagy kitérőket tenni egy-egy nevezetes zsidó temetőhöz. Nem arról van szó tehát, hogy ha már úgyis abban a megyében járunk, akkor elszaladunk 20-50km-re egy híres emlékhelyhez, hanem valóban az Orszáogos Kéktúra vonalán, illetve maximum 5km kitérőkkel tudunk meglátogatni, amit csak lehet. Nem az a célunk, hogy minden emlékhelyet megismerjünk, hanem kifejezetten azt szeretnénk meglátni, hogy a kék túra mentén mit találhatunk. Így aztán voltunk Bózsván (ahol 2-3 sír alig észrevehető nyomait találtuk) de nem voltunk Bogrogkeresztúron (híres haszid zarándokhely).
Nem várt találkozás
A zsidó temető a falu fölötti domb tetején helyezkedik el, Putnok felől érkezve nincs is nagyon messze, azonban ne vágjunk neki toronyiránt! Van jobb megoldás is.
A faluba befelé baktatva testvéri közösséget és segítséget is találtunk. Egy férfi épp a mezőről érkezett a biciklijét tolva. Beszélgetni kezdtünk. Hamar kiderült, hogy református, hogy fontos számára a hit, hogy jól esik neki a beszélgetés. Tőlünk is kiderült, hogy mi járatban vagyunk, és rögtön fel is ajánlotta, hogy elvezet minket a zsidó temetőhöz, sőt, átvette Bogi hátizsákját is.
A falu temetőjéhez vezetett minket, majd együtt megtaláltuk a temető fölötti földutat, amely szép lankásan, kicsit gazosan vitt föl minket a domb tetejére, ahol az eddigi legszebb környezetben fekvő zsidó temetőt találtuk meg. A domboldalban a sírok elviselhetően magas fűben álltak, a kilátás pedig lélegzetelállítóan szép volt a Putnoki-dombság és a Sajó völgye felé. A temető pedig tele volt épp nyár elején virító vadvirágokkal.
Egyetlen zsidó Sajóvelezden
A történet a szokásos lehetett. A falu temetőjének közelében, de jól elválasztva, domboldalban található a zsidó temető, amelyet az ide települő első zsidó emberek meg tudtak vásárolni. A közösség valószínűleg a holokauszt során tűnt el, ahogyan a teljes vidéki zsidóság is. A sírköveken az utolsó dátumok a 20-as, 30-as évekre mutatnak.
Jelenleg 14 sírkövet számoltunk meg, a környék pedig szépen rendben van tartva. Bár lekerítve nincs, van aki vigyáz rá. Újdonsült barátunk mesélt arról, hogy a faluban van egy gazdaság, amelynek zsidó tulajdonosa van, aki szívén viseli a zsidó temető sorsát, és sokan segítenek neki ebben.
Igen, nagyon sok faluban és kisvárosban előfordul 1-2 olyan ember, aki zsidónak vallotta magát pl. a népszámlálások alkalmával is. Magányos zsidó emberek. A Kihívás a Túlélőkért őértük is van. Hallani szeretnénk róluk, vagy találkozni velük, ha erre lehetőség adódik. Sajnos Sajóvelezden csupán a híreket hallhattuk róla, nem volt alkalmunk megvárni őt, hiszen találkozóink voltak megbeszélve a következő napokra. El kellett jutnunk odáig.
Beszélgetés útközben
Újdonsült barátunk azután elhívott az otthonába is, ahol újratöltöttük a kulacsokat, majd kikísért a falu határán kívül, egy turistaútra, amely elmondása szerint találkozni fog az Országos Kéktúrával, így elvezet bennünket Upponyig.
A faluból kifelé egy pünkösdi hívő roma emberrel is összehozott bennünket, aki a házában bibliaórákat tart, majd út közben egyre inkább lelki dolgokról beszélgettünk, végül pedig együtt imádkoztunk így búcsúztunk el. Ez a beszélgetés minket is visszaterelt gondolatban oda, miért is indultunk el. Találkozni szeretnénk helyi emberekkel, túlélőkkel, gyermekeikkel, barátaikkal, és szeretnénk áldást vinni. Egy ilyen találkozás imatémát is ad számunkra a következő napokra. Imádkozunk azokért az emberekért, akiknek az életébe ilyen módon sikerült belelátnunk.
A teljes megtett út
Ami viszont kis nehézséget jelentett számunkra, hogy a turistaút – bár összességében elvitt bennünket az OKT vonalára, de jó nagy kitérőt jelentett. A Putnok-Uppony 12,3 Km-es szakaszából 25,36 Km-es császkamászkát mutatott a Strava alkalmazás, a 363m szintemelkedés pedig 494m-re sikerült. Azt kell mondanom, hogy Upponyban nem kellett ringatni bennünket. Egy kedves özvegyasszony megengedte, hogy sátrat állítsunk a kertjében, megtöltötte a kulacsainkat, nagy szeretettel vett minket körül. Ezt sem fogjuk elfelejteni.
A csodaszép kilátás, a megtalált zsidó temető, a mély beszélgetés, az ismeretlenül is kedves fogadtatás erőt adott a folytatáshoz, ami azért nem volt mindig ennyire könnyű.
